Egy álom vége

A nagy természetjárás előtt megtanítottam Sz-t dámázni :D Bár pontosan én sem tudtam a szabályokat, a net segítségével megoldottuk :P Egész ügyes pasim van, ma már meg is vert benne. :P
A játék után nyeregbe pattantunk és ismét megmásztuk bringával a közeli dombokat. Rengeteg fényképet csináltunk, sok négylevelű lóherét gyűjtöttünk (a fele nálam préselődik, másik fele Bp-n). Egy rendes bácsi is megállt mellettünk, azt hitte, hogy defektünk van, segíteni akart. Ritka az ilyen önzetlenség, nem is volt utána a terhünkre az öreg, hamar lelépett. Azt hitte, hogy egy újságnak fotózunk :D

Épp időben értünk haza, akkor már javában esett az eső. Ehetővé tettünk egy gagyi pizzát, ahogy szoktuk, majd kicsit netezgettünk. Felfedeztem Black Rainbow blogját, illetve azt, hogy ő olvas engem, így mostantól én is fogom őt.

Az este hátralevő részében filmet néztünk, nevezetesen a Konstantin - A démonvadásszal kezdtük, majd az Eredettel folytattuk. Végül nekiálltunk a Némó nyomában-nak is, de a közepe felé feladtuk és bealudtunk. Én elég nehézkesen, a könnyeimmel küszködve aludtam el. Sz. valamivel könnyebben bírta az utolsó éjszakát.

2013.05.07.-Kedd

12 körül keltünk, majd kajáztunk. Én nagyon morcos voltam, már-már Puzsér Róbert szintre emeltem a kaja iránti kritikáimat. Utána még kiültünk egyet játszani a féltető alá, majd Sz. összepakolt és még kicsit huncutkodtunk, meg neteztünk, a 15.00-s busszal pedig hazament :( Olyan volt ez a hét nap, mintha egy álom lett volna, rossz volt visszacsöppenni a valóságba.